“Először a belső világod kerüljön sorra,
azután a külső.
Mert ahogy a belső világod alakítod,
ahhoz igazodik a külső,
mint vetítőlámpához a vetített kép.”
-Weöres Sándor
A múlt mintái a jelen valósága
Gyermekkorunk első évei
nem csupán tapasztalatszerzésről szólnak
– ebben az időszakban építjük ki a hitrendszerünk alapköveit,
melyek a később könyörtelenül irányt szabnak
az életünknek, – meghatározzák, hogy hogyan
és miként éljük meg azt.
Észrevétlenül befolyásolják a döntéseinket,
reakcióinkat, és ezáltal a sorsunk alakulását is.
A valóságunk lényegében a belső világunk tükre:
visszajelzés arról, amit tudattalanul magunkban hordozunk.
Gondolkodtál már azon,
hogy miért ismétlődnek bizonyos élethelyzetek?
Miért kerülünk ugyanazokba a problémakörökbe, akár más szereplőkkel,
más díszletekkel? Vagy hogy miért nem tudunk
szabadulni valamilyen élethelyzetből,
-miért büntet Isten?
Ha egy gond újra és újra felüti a fejét,
az azt jelzi, hogy egy mélyebb, tudattalan minta irányítása alatt állunk.
Minél tovább figyelmen kívül hagyjuk, annál erősebben befolyásolja a sorsunkat
– eleinte csak bosszantó jelenségekként, később már komolyabb
fizikai tünetek és sorscsapások formájában is visszaköszönhet.
A jó hír az, hogy a minták és félelmek
célja nem az, hogy megkeserítsék az életünket,
hanem az, hogy alaposabb megértésük
útján fejlődhessünk.
Új nézőpont, új valóság
Vezetett meditáció során, kellően
elcsendesíthetjük a tudatos elmét ahhoz,
hogy hozzáférjünk a mélyen gyökerező
hitrendszeri mintákhoz és félelmekhez,
amelyek irányítják a valóságunkat.
Más szemszögekből is megvizsgálhatjuk őket,
és így lehetőség nyílik új meglátásokra,
és felismerésekre, amelyek a gyökeres
változások feltételeit képezik.
A valódi változás belül kezdődik
– és ha belső világunk tisztul,
a külvilágunk is szükségszerűen
igazodik hozzá.
” A gondjaink alapjait a félelmeink képezik,
a félelmek pedig nem mások, mint FÉL-ELEM-ek, azaz hiányos ismeretek,
amelyek arra várnak, hogy alaposabb megértésük útján ki EGÉSZ-ítsük őket.
Az EGÉSZ-ségünk érdekében! “
– Kovács K. Áron
