Gyakran ismételt kérdések

Mégis hogy működhet a terápia telefonon?

A terápia kulcsa és lényege, hogy a figyelmet tudatosan befelé irányítsuk. Ehhez nincsen másra szükség, mint hogy a kliensem hallja a hangom. A hangom segítségével, -akár csak egy esti mese hallatán – teljes mértékben el tudjuk érni azt a relaxált állapotot, amire szükségünk van az eredményes munkához.

Hány alkalomra lenne szükségem?

Ezt nehéz előre megjósolni, mert függ a probléma összetettségétől, s attól is, hogy mennyire sikerül hamar megtalálnunk a közös hullámhosszat. Azt viszont elárulom, hogy egyáltalán nem célom húzni a dolgokat és igyekszem mihamarabb segíteni. Azt javasolnám, hogy számoljon 4-6 alkalommal. Ettől lehet persze kevesebb is, ritkább esetekben valamivel több is. Már az első pár alkalmunk során tökéletesen át fogja tudni látni, hogy megfelelek-e az Ön számára mint segítő, vagy sem.

Mi a garancia arra, hogy közben nem leszek rosszul?

Meditációban lenni, a legpihentetőbb tudatos létállapot. Így magában nem hordoz semmilyen veszélyt és nem is idézhet elő semmilyen rosszullétet sem. De ha már a végletekre vagyunk kíváncsiak, egyedül a kliensem saját félelmei azok, amelyek ha tartósan törik az utat maguk előtt, akkor az izgatottságtól pillanatok alatt vissza térne az éber állapotba. Ez tehát a legrosszabb ami előfordulhat, s mégsem fordul elő, mert a folyamatokat mindvégig teljes lélekjelenléttel kísérem, és megérzem időben ha erről lenne szó, még anélkül is, hogy a kliensem ezt szóvá tenné. Ilyenkor tehát időben közbe lépek, mert a munkám része, hogy a határozott és magabiztos lélekjelenlétemmel mindvégig biztos támaszpontot nyújtsak a kliensemnek, és ennek mindig maradéktalanul eleget is teszek!
Így tehát ismételten hangsúlyoznám, hogy a meditációs folyamat nem tartogat önmagában semmilyen valós veszélyt, – amivel találkozhatunk, az csakis az, amit a magasabb énünk jónak lát a számunkra. Így bármi is történjék, az a javunkat szolgálja. Ha egy félelemmel találkozni kell, azért találkozunk vele, mert elérkezett az ideje.

Én képtelen vagyok ellazulni. Az agyam mindig kattog.
Mi van ha nálam nem fog működni?

Vannak technikáim, amelyeket kifejezetten ezért használok a mélyítés során. Bármennyire is meglepő, az elme túlpörgetettségével korántsem vagyunk egyedül… Mindenkinek kattog az elméje többé-kevésbé. Ahhoz, hogy elérjük a megfelelő relaxált tudatállapotot csupán arra van szükség, hogy hajlandó legyen figyelni a hangomra.
Az elme valóban szívesen elcsendesedik, ha a hozzáállásunk megengedő.

Már annyi mindent kipróbáltam, semmi nem vált be. Miért lenne most másképp?

Ezzel a kérdéssel sajnálatos módon túl gyakran találkozom… Mégis ezt a legnehezebb érdemben megválaszolnom. Ugyanis garanciát valóban nem tudok vállalni arra, hogy akadálymentesen el fogjuk tudni érni a célt, hiszen az élet útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanakkor így közvetetten hozzá tenném, hogy valóban örömömre szolgál, hogy a fenti kérdést, egyre többször hallom klienseimet önmaguknak megválaszolni; “Végre valaki, aki tudott segíteni, -miért csak most jelentél meg az életemben??! …” És hasonlók.
Szóval sikert ígérni nem tudok, de bízni teljes szívemből igen, hogy a végére Ön is így fog vélekedni.

Nem lehet-e ebbe az állapotba beleragadni?

Nem. Bármikor kiléphet önszántából is a relaxált állapotból, ha úgy döntene valamilyen oknál fogva.
Szó sincs a tudatosság elveszítéséről sőt, sokkal inkább a kiterjedéséről -kitágulásáról van szó. Mindvégig tökéletesen tudatánál van s tökéletesen mérlegelni tudja még azt is, hogy mi az, amit elmondana nekem s mi az, amit esetleg nem.

Mi van, ha valami olyan kép jön fel, ami felkavar?

A tudatalatti elménk, az nem más mint a mi saját magasabb, bölcsebb, egó -mentes igazi énünk. Így belátható, hogy koránt sincs érdekében se szándékában ártani nekünk. Ellenkezőleg! Ha felhoz Önnek egy képet vagy érzelmet, csak akkor teszi, ha azzal Önnek dolga van, s csak akkor, ha minden kétséget kizárva biztos lehet abban, hogy Ön készen is áll rá, -fel tudja dolgozni, s kezelni is tudja majd. A problémáink leginkább pont az ilyen magunkba fojtott feldolgozatlan emlékeinkkel vannak. A tüskét mindig jobban megéri mielőbb kihúzni, hogy meggyógyulhasson a seb, se mint hogy egy életen át kerülgessük, viselve a fájdalmas következményeit. Azt is tudni kell, hogy még a félelmeink is a véleményeink eredménye. A vélemények meg mindig megváltoztathatók a szükséges megértés -felismerés útján. Addig van nagy gond, amíg véleményeink támogatnak abban, hogy úgy higgyük, hogy nagy gond van. -A félelmeink mögött álló véleményeinkkel való szembenézés tehát feltététele a gyógyulásnak.

Ha szkeptikus vagyok akkor is működhet?

Igen. Nem hit kérdése, hiszen ellazulni mindenki képes. Ellazulás nélkül az elalvás sem lenne lehetséges. Sokkal inkább az a kérdés, hogy mennyire szeretné a változást.